kedd, január 27, 2009

Szép magyar nyelvünk


Az imént valaki - aki szeretne névtelen maradni, merthát ha Stirlitzhez hasonlóan felderítik, akkor váratlan következményei lehetnek... de ha valakit nagyon érdekel, akkor a neve gimel betűből áll, s bár a nevének eredetét képző személy neve azt jelenti, hogy nem magasztos, s nem is volt az, az illető személy nagyon ügyes, semmivel sem hasonlítva ahhoz a nem túl szép halálra jutott személyhez... szóval: - mutatott egy költeményt, ami nagyszerűen szemlélteti nyelvünk gazdagságát, mert csupán a "haladás" igének a rokonértelműá szavaival írt egy hosszú verset.
Ide írtam, hogy ne foglalja itt a helyet.

szerda, január 21, 2009

Meghallgatott ima


A tegnap este nem tartottam csendességet, ma reggel eléggé felületes és elsietett volt, ma délben pedig nem vonultam félre az Úrral, mert egész nap rohantam. Szomorúak az ilyen napok.

Ma este, amikor gyalogoltam haza, bár egy áldott bibliaóra után volt, mégis éreztem, hogy olyan jól esne leülni s az Úrral lenni.
El is mondtam az Úrnak, szégyellve magam, hogy úgy elhanyagoltam Őt. Kértem, hogy hadd tölthessek ma este egy időt vele. S meghallgatott!

Vacsora után leültem dolgozni, s úgy egy-másfél óra után nagyon éreztem már azt, hogy kéne menjek, mintha már rendesen fájt volna. S mentem. Amikor letérdeltem, éreztem azt a csodálatos érzést, hogy az Úr tárt karokkal várt és fogad az Ő jelenlétébe, s akarja, hogy elmondjam gondolataimat neki, imádkozzak szeretteimért, vágyva olvassam az Igét, s egyszerűen élvezzem és örvendjek annak, hogy az Övé vagyok, s hogy élete árán most közösségem lehet Vele. És mindezt megtéve, olyan békesség és öröm töltött el. Nagyon jó volt az Igét olvasni és egyszerűen örvendeni az Úrnak és imádni Őt.

vasárnap, január 11, 2009

Az "igazságtalan és kegyetlen" Izrael

Találtam egy jó írást a valódi helyzetről Izraellel és Palesztinával kapcsolatban.
Ide írtam a linkjét az írásnak és a rajta alapuló videónak.

szombat, december 27, 2008

Nem értem


Nem értem, hogy miért szeret úgy Uram. Nem értem, hogy miért karol fel engem, bűnöst. Nem értem, hogy miért engedi, hogy láthassam Őt és csodáljam, gyönyörködjek szépségében. Nem értem, miért adott kegyelmet és miért emelt olyan magasra engem, aki gyaláztam Őt, halálát okoztam és oly sokszor hűtlen vagyok. Nem értem, hogy miért jön oly közel, hogy lenyűgöz és csordultig tölti szívem.

Nem értem, de szívem imdája Őt, s tudom, hogy semmit nem adhatok Neki, csak szívem hódolatát és imádatát. Kívánom, hogy legyen kedves Néki az én rebegésem és örvendezem én az Úrban. Dicsőség legyen neki és felmagasztalás!

hétfő, december 15, 2008

Öröm van a mennyben


s nem csak ott!

Érdekes, hogy valami, amiért évekig vágytam, s imádkoztam érte: megtörtént.
Nem találom a szavakat, amik kifejezik a hálaadást és az örömöt, de a szívem túlcsordul, s nem tudok betelni vele. Csodálatos a mi Urunk!
Hogy miért áld meg engem ilyen hihetetlen örömmel, nem tudom. De nagyon boldog vagyoK!

Hogy mi is ez: egyik legjobb barátom megismerte drága Urunk kegyelmét és belépett az üdvözültek seregébe.

szerda, december 03, 2008

How Dangerous of a Driver Are You?

Úgy látszik, kicsit jobban kell vigyázzak.

How dangerous of a driver are you?

Created by The Car Connection

csütörtök, november 20, 2008

Frissített műholdfelvételek


Hát ez szuper! Segesvárnak és környékének frissítették a Google Earth / Google Maps műholdképeit, s most már szép végig lehet tanulmányozni még a falvak utcáit is, a völgyeket, dombokat, tavakat, mindent.
Hát nem csodás?

Itt van Segesvárnak a fényképe. A minőség nem olyan, mint a nagyvárosi, fontos helyeknek, de kezdetnek remek.


[UPDATE]
Telepítettem a Google Earth-et, s ott megvannak 3D-ben a domborzatok, s minden pontnak a magassága. Sőt, az egész Harghita megvan, s itt az egész környék.

csütörtök, november 13, 2008

Megint kirándultunk

De mostmár Andorékkal. Kirándultunk, hintáztunk, tájat néztünk. Elcsodálkoztam azon, hogy milyen szép a városom a házfeletti kertünkből.

Amúgy ez egy képmutató bejegyzés (Márta szóhasználatával élve).

Apa és lánya.


Szép Segesvár.


Terhes asszony mászik fel a dombra...


...Egyre nehezebben...


Az apja nyakában.


Nyafog a cuszlija után (mert elvettem :P)


Az én nyakamban...


Kukucsiiii!



Családi kép.


Én és a városom.



szombat, november 08, 2008

Ma délután apummal


kirándultunk. Elmentünk a város végi domboldalon levő földünkre, ahol nem voltunk körülbelül hat éve. Ennek az oka az, hogy amikor a város visszaadta azt a földrészt, ami régi családi tulajdon volt, a szomszéd természetesen magáénak tartotta, s nagyon rosszul nézett ránk. Egy-két évben szedtünk szilvát, s többet nem mentünk arrafele. Néhány hete a szomszéd meghalt, s üzent a felesége, hogy mehetünk arra. Mentünk is.

A föld parlagon van hagyva, lekaszálatlanul, bebozótosodva. Már az őzek is bejöttek, kettő éppen előttünk ugrált végig; az egyik vissza is nézett, hogy köszönjön.

A kirándulás meg nagyon jól esett. Olyan eredeti volt. Meleg, napsütéses, őszi délután, gyönyörű kék ég, barnás-zöldes táj, kis piros bogyókkal díszítve a kék illetve barna hátteret. Kár, hogy a fényképezőm eleme le volt merülve. De legalább gyönyörködtem a tájban. S jó volt apummal is így együtt lenni.

Csipkebogyót szedtünk, s a végén felmásztunk egy magas dombra. Onnan szemléltük a szép Segesváron végigvonuló szép Kükülllő völgyét, s a város különböző épületeit, negyedeit, völgyeit. Kirándulásunk legmagasabb pontján meg leültünk egy tölgyfa alá a meleg földre, s onnan vártuk meg, amíg a nap lement a domb mögé.

kedd, november 04, 2008

Paulo Coelho


"A világirodalom szélesíti a látókörünket", mondta Jim Elliot, amivel egyetértve szoktam én is élni ezzel a lehetőséggel (a keresztyén könyvek mellett), merthát egy nagyon kellemes dolog számomra az olvasás, és segít leszokni a filmekről.

Sokat hallottam mostanában Paulo Coelhoról, hogy minden könyve világsiker, meg ilyenek. A hétvégén el is mentem Miskolcon egy könyvesboltba, hogy vegyek meg egy regényt tőle. Meg is vettem a híres Alkimistát, amit többször láttam már említve.
Hazafele a vonatban elő is vettem, gondolva, hogy ez egy érdekes három és fél óra lesz, ennek a regénynek köszönhetően.

Jó kedvvel fogtam neki, mert olyan szép derűs kép volt az elején, világoskékes keménykötésű borítóval. A történet nagyon kellemesen kezdődött. Egy pásztorfiú életéről volt szó, érdekes történetekkel egybeszőve.
Aztán kezdtek feltűnni az ilyen kifejezések, hogy "Személyes Történet" meg "Világlélek", meg aztán az álomlátó nő, meg a rejtelmes Melkisédek, aki többféle formában megjelenik az embereknek, amikor meg kell valósítsák a "Személyes Történetüket", másszóval a sorsukat, amihez az egész Világegyetem hozzásegít. Aztán eszemben volt, hogy a szerző az elején leírta, hogy volt kapcsolata a valódi alkímiával, meg ilyesmikkel.
Megálltam az olvasással, s annak ellenére, hogy úgy gondoltam, megteszem, mégsem dobtam el a könyvet az úton hazafelé.

Itthon kicsit utánanéztem az interneten, ki is ez a Coelho. Aztán kezdtek összeilleni a dolgok.
Hol is kezdjem? Valahogy ezeken ment keresztül a bácsi: hippizmus, alkímia, keleti vallások, miszticizmus, Aleister Crowley (a huszadik század egyik legborzasztóbb okkult tanítója, mágusa) által befolyásolt társaságot indított el ő maga, meg most a végén katolikus lett, s a katolikus pogány-keresztyén elég borzasztó egyveleggel most még keveri a mágiát, misztizicmust, mindenféle ördögi és okkult dolgokat. És ezekből állnak a könyvei.

Ha valaki nem fogná fel: ezek mind borzasztóan sötét, ördögi, okkult dolgok, amik nagyon veszélyes hatással lehetnek az emberre. Nem csak, hogy nem kedvesek Isten előtt, de veszélyes utat nyithatnak affelé, amivel - enyhén fogalmazva - nem hiszem, hogy valaha szeretnénk kapcsolatot teremteni. Nem játék ez.
Azt hiszem, nagyon fontos gondolni arra, amit Pál mond a Tesszalonikabelieknek, hogy mindent tegyenek próbára és csak a jót tartsák meg.

Azóta a szemétből csak most vettem ki, hogy megnézzek egy-két kifejezést (amit itt használtam), de vissza is tettem.