Internet nélküli hét

Holnap kezdődik!

Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, s hogy tényleg internet nélküli lesz-e. De úgy láttam, hogy nincs a hotelben internet. S ha ott nincs, akkor körülötte - az erdőben s a mezőn - biztos nincs.

Amúgy, ha valaki keres, itt vagyok.

Apollogetika

(Azaz a hit megvédése)

Hálás vagyok, hogy ma ebéd közben hasznát vettem utóbbi két hét (vagy több) tanulmányozásainak.
Olyan kérdésekkel kezdték, hogy hogyan keletkeztek a különféle emberfajok (fehérek, feketék, stb.) egészen odáig, hogy miért szavahihető az Újszövetség.

Imádkoztam bölcsességért, s azt láttam, hogy eléggé megáldott az Úr, és sikerült összeszednem gondolataimat, s értelmes érveket adni, persze egyáltalán nem kimerítőeket és sokszor nem is fogadták el, vagy nem tudtam elég jó magyarázatot adni mindig. De legalább egy kiindulópont volt abban, hogy tovább kutassanak, s lássák, hogy van logika és értelem a Bibliában.

Onnan indult az egész, hogy egyik elkezdte olvasni a Bibliát s kérdései adódtak. El is fogadta, hogy adjak neki egy könyvet, ami a Biblia melletti érvekről szól.

Szóval akkor csak hajrá a tanulmányozásban és imádkozásban, mert az Úr végzi a munkáját!

"Hát nem olyan biztos..."

"...hogy egyszerű, csak merni kell, meg szeretni... de nagyon!"
Ez a nősülés. Na de nem erről akarok most írni. A lényeg, hogy van

Munkahelyem!

Hihetetlen jó hírnek lettem ma a részese, éspedig, hogy még négy hónapig fogok dolgozni ennek az írországi kutatóintézetnek, ahol most vagyok, de otthonról. Úgyhogy elmaradhat még a munkakeresés januárig, s most van egy jó munkahelyem, amit otthonról végezhetek.
Nagyon csodásan gondoskodik az Úr az Övéiről!

Drága Írország

Hétfőn, amikor utaztam vissza Kolozsvárról, Londonban néhány óra várakozás után felültem a repülőre, leszálltam Dublinban s másfél óra után felültem egy buszra.

Ahogy haladtunk Galway fele, hallgattam egy kis ír zenét s bámultam a felhőborított, esős, zöld tájat s éreztem valami nagyon kellemeset. Éreztem, hogy van valami nagyon mély varázsa ennek a földnek, és azt, hogy nagyon örülök, hogy ismét itt vagyok.




Biztos sok más tényező is közrejátszódott, mint például két hét szörnyű stressz (állammvizsgadolgozat, államvizsga, ballagás, más ehhez kötődő aktivitások, s más kihívó feladatok, amik még utolsó nap is jelentkeztek otthon) s az, hogy mostmár fellélegezhetek, s kicsit pihenhetek, vagy nyugodtan elengedhetem magam kicsit időbeosztás terén.

De mindenesetre nagyon szeretem ezt a drága országot, amivel Isten megajándékozott egy rövidke fél évre.

150 év agymosás

A tegnap, július 1-én volt az évfordulója annak a nagyon szomorú eseménynek, amikor Charles Darwin és Alfred Russel Wallace felolvasták nyilvánosan elméletüket a fajok evólúciójáról.
Most - rá 150 évre - tényként elfogadott elméletnek ismerik el legtöbb tudományos körben, a médiában, s következésképpen iskolákban, s mindenhol.
Az emberek kinevetik azt, aki nem hisz benne, lenézik, betokosodottnak és tanulatlannak gondolják.

Fáj a szívem ezt látni. Főleg, hogy tanulmányozásaim során rájöttem, hogy az evólúció is csak egy vallás, amelynek feltevéseit a leletek és kísérletek cáfolják.
De ma az ateizmus a divat, s bárki aki azt vallja, hogy tévednek, bigottnak bélyegzik.
E világ Fejedelme a mi drága Urunk ellen keservesen üzdi még utolsó harcait, s ahol nem igazán keresik az igazságot, ott nagy a megtévesztés.

Pedig a tudomány messzimenőleg nem mond ellent a Bibliának, a keresztyén hitnek. A harc valójában a naturalizmus és a teizmus között van, csak mivel rengeteg tudós ateista, s ez jobban van hirdetve, ezért az emberek úgy vélik, hogy a harc a tudomány és a keresztyénség között van. Végül már nem is néznek utána, annak ellenére, hogy számos ateista tanulányozásai során hitre jutott, mert rájött a valóságra: a Biblia igaz, Krisztus feltámadott és él, s ez semmiképpen sem lehet másképp!

Jó lesz foglalkozni ezekkel a dolgokkal, s kész lenni megválaszolni a hitetleneknek.
Ezekben az egyre nehezebb időkben nagyon fontos hűségesen kitartani Urunk mellett és értelmesen küzdeni ebben a kemény harcban.

Na vége.

Köszönöm az aggodalmatokat, s azt, hogy gondoltatok rám. Nem tűntem el végleg.

Az elmúlt hetek nagyon sok stressznek, izgalomnak, s majd kétségbeesésnek is adtak helyet merthát tegnap (június 25-én, szerdán) volt az államvizsgám. De az Úr megőrizte szívemet.
Mint általában, már nagyon vártam a végét, mert egy adott pillanatban elromlott a projektem, nem is tanultam eleget, s nem voltam benne biztos, hogy vajon, most jól lesz-e, vagy sem.

Mint mindig, ugyan, most is minden szép és jó lett.
Megvolt a vizsga nagy gyomoridegek között, s a végén az eredményhirdetés meg szépen rátette a koronát az öt év nagyon kemény erőfeszítésre és sok harcra.
Mint akkor is, most is Isten kegyelme áldott meg.

Egyrészt nagyon bánom, hogy lejárt. Gyönyörű évek voltak, amikre sok évtizeden át nosztalgiával fogok visszatekinteni. Másrészt meg nagy megkönnyebbülés, s jó szépen lezárva tudni ezt a nagy kihívást.

De az élet megy tovább. Jön a következő szakasz. Megyek előre, az Úrral megyek, s törekszem a mennyei dolgokra, s arra, hogy a jó megélhetés keresése kevésbé legyen fontos Isten országánál. S hogy meg is értsem egészen, hogy ez gyakorlatilag hogy is lesz.
S Krisztus érdeme árán Ő sem szégyenli, hogy Istenemnek neveztessen, s kegyelmét bőven kiárasztja. Méltó is minden hálaadásra és dicsőségre!

Milyen szép az ég!

Felülről is.

Kis tétovázással

én is beléptem a játékba.

Mártától másolom:
1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Ez olyan, mint egy MLM piramis, csak hogy az utolsók nem ajándékoznak meg senkit :P
Vagy meddig tart ez?

S mi lesz, hogy ha több helyre feliratkozok? S ahhoz is, aki hozzám feliratkozott? Szóval nem értem egészen, de azért szívesen adom az ajándékokat... meg fogadom is...

Mondtam-e már

hogy fürödtem a tengerben?

Négy éves korom óta - amikor persze nem tudtam úszni - most merültem bele előszőr a tengerbe.
Nagyon lelkesítő új élmény volt a tengeri hangulat és tengeri fauna-flóra közepette úszni a hullámokon. Érdekes volt, hogy sós a víz, meg ahogy a hullámok finoman fel-le dobáltak és sodortak. Meg hogy kis rákokat láttam, meg algákat, meg kagylókat, meg tengeri homokot.

Másnap ismét elmentem, s akkor már leugrottam a Black Rock-ról. Olyan érzés volt, mint egy olyan eredeti kemény pofoncsapás. Pedig lábra ugrottam.

De azért a tengeri úszás az gyönyörű élmény volt.

Álbuszmegállót az Alzheimereseknek

A transindex ez a mai cikke elmondja, hogy Németországban egy öregotthonon kivül álbuszmegállót szereltek fel, hogy amikor az Alzheimeres öregek el akarnak menni, ott várják a buszt, s ne kószáljanak a városban. Ekkor az alkalmazottak behívják őket egy kávéra, s addig már el is felejtik, hogy el akartak menni.

Ötletes. Szegény öreg bácsik és nénik, nem is emlékeznek, hogy nincs otthonuk, vagy rá öt percre, hogy el akartak menni. Vajon így fognak csinálni velem is 60 év múlva? Nem hiszem, hogy megérem azt :)
Biztos visszajön az Úr addig.