"...a Felkent Jézus rabszolgája..."

Ez az idézet a Róma 1,1-ből van, a Csia Lajos fordítás szerint.

Most ezt leírom, s majd Jenő azt mondja, hogy már hallotta ezt...kétszer. Nem baj. A szivemen, s a gondolataimban van.
"egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott." 2Korintus 5:15
Ezt jelenti élni Krisztussal. Rabszolgának lenni. Hogy mit jelent ez?
Nincs saját akaratom, nincsenek saját terveim, nincs saját álmom, minden tulajdonom, lényemmel együtt az Övé, aki engem megvásárolt az Ő vérén.
A különbség az igazi rabszolgától az, hogy nem egy önkényes Uram van, hanem az én Uram Krisztusban mindent nekem adott és nekem ad. "Ha valaki elveszti az ő életét énértem, örök életre találja meg azt".
Ő az én Atyám, aki szeret, s aki azt akarja, hogy az Övé legyek, s így éljem az igazi életet, legyek boldog és áldott, az ő jutalma és dicsősége legyen az enyém.
A feltétel, hogy átadom magam mindenestül, feltétel nélkül Neki, rabszolgaként.
A jutalom: maga Isten.

Akarok ilyen rabszolga lenni?

Vigasz - bárkinek, aki elfogadja

Li Fu Jen siratása
(Han Vu császár)

Selyemruhája többé nem zizeg.
Márványlépcsőjét por lepi. Nem él.
Üres szobája csöndes és hideg.
Künn ajtajánál száradó levél.
Ki csöndesíti el a bús szivet,
mely egyre vágyik és remél?

-----------------------------------
Zsoltár 16,8-9.11

Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felöl van, meg nem rendülök.
Azért örül az én szivem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

A Living Person Is Present

"But without faith it is impossible to please him: for he that cometh to God
must believe that he is, and that he is a rewarder of them that diligently
seek him." - Hebrews 11:6

A loving Personality dominates the Bible, walking among the trees of the
garden and breathing fragrance over every scene. Always a living Person is
present, speaking, pleading, loving, working and manifesting Himself
whenever and wherever His people have the receptivity necessary to receive
the manifestation......

But why do the very ransomed children of God themselves know so little
of that habitual, conscious communion with God which Scripture offers? The
answer is because of our chronic unbelief. Faith enables our spiritual
sense to function. Where faith is defective the result will be inward
insensibility and numbness toward spiritual things. This is the condition
of vast numbers of Christians today. No proof is necessary to support that
statement. We have but to converse with the first Christian we meet or
enter the first church we find open to acquire all the proof we need.

A spiritual kingdom lies all about us, enclosing us, embracing us,
altogether within reach of our inner selves, waiting for us to recognize it.
God Himself is here waiting on our response to His presence. This eternal
world will come alive to us the moment we begin to reckon upon its reality.

A. W. Tozer

2/1/05 Tozer on The Almighty God

Gyertyafényünk

Van egy fontos küldetésünk,
Jézus adta ezt nékünk.
A lángot nem letakarva kell élnünk,
Mert így az emberek elott sötét marad éltünk.
Világítson gyertyafényünk!

Az Úr sokszor indít minket
Az Ő szolgája is vet.
Isten kegyelmébol életet menthet,
És az O akaratát kell tennünk,
Világítson gyertyafényünk!

És mi is az Ő akarata?
Hogy mindenkinek legyen örök boldogsága.
Ez az akarata még ma.
És lehet nem lesz holnap már lehetoségünk,
Világítson gyertyafényünk!

De bizony van nehéz idő,
Mikor a hitetlen megvető.
Ne csüggedjünk, ott van Ő,
Befejezi helyettünk,
Világítson gyertyafényünk!

A legnagyobb bizonyság viszont nem a szó,
Igazán Őt hirdetni tettekkel jó.
Csak ezután szívbe maró a szó,
S ezért Jézus végzi bennünk,
Világítson gyertyafényünk

Tanuljunk a hibákból,
És kérjük Atyánktól,
Hogy a lángot tisztítsa meg a piszoktól,
És legyen élő és kívánatos hitünk,
Most már igazán világítson gyertyafényünk!

L.T.

Filmek, filmek, filmek

Filmek. Nagy téma ez nekem. Mit gondolok róluk, hogyan viszonyulok hozzájuk, mit teszek?
Hát a véleményem az, hogy hívő embernek nem jók. Az Úr Jézus mondta, hogy mi köze világosságnak sötétséghez, mi köze hívőnek hitetlenhez? Ami a filmekben megtestesül az mind a világ. Mind a hitetlen, istentelen világ életszemlélete, világnézete, kívánságai, céljai, erkölcsi felfogása, stb. Mindezek tanítanak engem, minket, akik nézzük valamire. S amire tanítanak, s amit belénk építenek, belénk írnak észrevétlenül, az átformálja gondolkodásunkat, céljainkat az életben, elvárásainkat, viszonyulásunkat a dolgokhoz. Nem a tiszta bibliai látást és életszemléletet adják nekem, hanem eltorzítják és homályossá teszik az értelmemet, ami józan, éber, és az Úr Szellemétől vezérelt kéne legyen. S így a világi, földiekhez ragaszkodó, a szem és a test kívánságai kielégítésére törekvő, földi érvényesülésre vágyó életfelfogás alakul ki bennem. S ha nem az Úrnál van a szívem és minden, amit életemmel tenni szeretnék, akkor téves útra térek, s kérdés, hogy a célt hogyan érem el? Ez a véleményem a filmekről, hasonlóan gondolkozok a világi zenéről.
Ezeket mondva, magamat is elítélem, aki még nézek filmeket, s bár nem úgy, mint régebb, de még mindig megteszem időnként. De talán így lassan fog kikerülni életemből ez is. Még meghallgatok én is egy-egy világi zenét, s megnézek egy-egy filmet, de ha szokásommá válik, s nagy teret engedek ezeknek, akkor az Úr uralma fog kisebb lenni bennem. S ha lassan mind kevesebbet tűrök meg, mind jobban kivetem úgy a világi zenét, mint a filmeket, akkor az Úr kegyelmével, erejével, áldásával szabad leszek ezektől is.
S most a kérdés az számomra, hogy mit teszek én, aki így gondolkozok ezekről?
S mit tesz minden más hívő ezzel?

Az Úr ígéretére támaszkodva, hogy "én veled leszek", akarom csak Benne találni minden gyönyörűségemet és életem örömét, s erőt erre is. S akkor mind kevésbé lesz szükségem arra, hogy a testiekben is keressek örömet. Most még gyenge vagyok, és nem tudom teljesen elszigetelni ezektől magamat. De mind jobban. És ha betölt az Úr, akkor Ő lesz minden örömem.

Miért van a tél?

Amikor megjött a tél néhány napja, elgondolkoztam azon, hogy miért is van a tél?

És szeretném, hogy leírjátok gondolataitokat erről.

Azt nem kétlem, hogy Isten, aki a telet megalkotta, tudta, hogy miért teszi, és a legbölcsebben is tette. Ez biztos, hogy mindent, amit tesz, tökéletes.
De szebb volna még jobban megérteni Istent, nem? Még többet meglátni az Ő csodálatos tervezéséből.

Amikor erre gondoltam, az első dolog az volt, hogy ha nem lenne tél itt, akkor a déli féltekén nem lenne nyár. Ha itt nem lenne hideg, ott nem lenne meleg. S így milyen szép, s mindeki jól jár, mindenkinek változatos, mindenkinek gyönyörűséges.
Persze, emelett Isten ajándéka a tél. Mennyi személyt láttam annyira örülni a télnek, gyermekeket, de nem csak, hanem diákokat, felnőtteket. Milyen szép a tél ugye? Milyen szép az a hideg csend, ami időnként benne van. Meg az a hideg friss levegő. Ha nem lenne hideg, akkor nem értékelnénk a meleget. Talán ez is a tél.

Még egy dolog eszembe jutott. Ellisabeth Elliot-tól olvastam talán a Magányosság-ban erről. Olyan csodálatosan jelképezi Isten munkáját a tél. Halál nélkül nincs élet. Ez a rend: halál, élet. Jön az ősz, elhullnak a gyümölcsfa magjai, télen a földben vannak, a halálban, tavasszal kicsiráznak, felnőnek, évek múltán gyümölcsöt teremnek. Évről évre újra meg újra meghalva, és így életet nyerve. Ha én nem halok meg, ha nem adok oda mindent Istennek, ha nem mondok le mindenről, akkor nem élhetek. Akkor Ő nem adhat életet. De ha enyém lesz az önmegtagadás hideg téli halála, a maga csendjében, nyugalmában, magányában, akkor úgy fog a tavasz is kivirágozni életemben. A Krisztus élete fog bennem virágozni és gyümölcsöt teremni. És erre már nem jön halál.

Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ életét én érettem, az megtartja azt.
Lukács 9:23-24

Lefekvés

Amióta Kolozsvárra jöttem, rendszerint hajnalban feküdtem le, tanultam, vagy interneteztem, s ez nagyon megviselt. Mindig fáradt voltam, mindig gyenge, álmos, képtelen arra a teljesítményre, amire lettem volna másképp.
Minden napra érvényes volt, hogy tegnap is ma feküdtem le, s ma is holnap fekszek le. De a tegnap ez másképp volt.
Tegnap sikerült lefeküdni fél tizenegykor (22:30). S reggel tízig aludtam. Ez tizenegy és fél óra. S most olyan jól érzem magam :)

Meghívók osztogatása

Csütörtökön és szombaton lesz evangélizáció a "Casa de Cultura a Studentilor"-ban (vajon, hogy van ez magyarul?). Jön egy amerikai evangélista, Richard Green, aki Dél-Afrikából ered, amerikai most, s néhány évtizede evangélizál szerte a világon. Tegnap (vasárnap) délelőtt volt nálunk a gyüliben. A román testvérgyüli ifijével itt, Kolozsváron, együtt plakátokat ragasztottunk szerte a városban szombaton, hirdetve a csütörtöki és a szombati evangélizációkat. S kaptunk kis meghívókat is, hogy osszuk szét azokat is.
Persze, hogy tudtam, hogy én az egyetemen kéne szétosszam, de éppen ott a legkisebb a bátorságom, ahol fiatalok vannak, ahol ismernek, ahol megvethetnek emiatt mégjobban (igaz, nem volt részem nagy megvetésben részükről). S tegnaptól esős idő is van, ezért gondoltam, hogy nincs nagy esélyem, hogy az utcákon osztogassak.
Izgultam sokat emiatt, hogy oda fogok állni az egyetem főbejáratához, s fogom osztani a meghívókat. De tegnap este az Úr azt mondta nekem, hogy "Ne félj, mert én veled vagyok". Mi is kéne nekem több ennél? Mi is nagyobb dolog, mint Istennel, a Mindenhatóval lenni, s Ő velem? S ez megnyugtatott. Bátorított. Reggel pedig azt olvastam a Galata 6-ból, hogy "Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak." S ez végképp bátorságot és erőt adott.
S felkelve korábban, úgy mentem suliba, hogy ott voltam 8 előtt 25 perccel, s ott álltam 8:10-ig, s oszottam a meghívókat. S Isten adott erőt hozzá, kegyelmet, bátorságot, örömöt. Áldott legyen az Ő neve!

20 20 20

Érdekes tudni. Azt mondják, hogy ahhoz, hogy egészségesek maradjanak a szemeink sok számítógépezés ellenére, figyelembe kell vennünk a 20-20-20 szabályt.
Mivel a szemünk, ha sok ideig egy közeli tárgyat nézünk (például a monitort) kiszárad, mivel kevesebbet pillogtatunk. Ilyenkor homályosan látunk és irritálódik a szemünk. S ezért 20 percenként nézzünk el 20 másodpercig 20 láb (6m) távolságra, így több könny termelődik és az szemizmok is lazítanak.

Érdekes, hogy én is már amikor késő éjjel még számítógépezek, akkor homályosan kezdek látni. S olyan jól esik egy 20 másodperces szünetet tartani.
Fontos a szemem...na, megyek is...

Érdekes dolgok

történnek mostanában. Gyorsan telik az idő, mégis lassan. Hamar leperegnek az események, a napok, a hetek, a hónapok, mégis nehezen. Van, amit volt, s megint van, van, ami nem volt, s most lett. Van, ami jó, hogy van, van, ami rossz. Van, amit jól csináltam, van, amit elhibáztam. Ilyen ellentétekkel élem az életemet, s gondolom, nem is vagyok egyedül, de mostanában heves a harc ezekben a dolgokban. Van, amit jön, hogy megtegyek, de a válasz nem kell legyen, s van, amit meg kell küzdjek, hogy megtehessem. Ilyen az életem mostanában. Máskor is ilyen az életem, meg azt hiszem, általában a hívő élet, de most jobban érzem ennek a terhét.
De azt mondja a 20. Zsoltár 9. igeverse: "mi pedig felkelünk és megállunk".
Igen. meg fogok állni, mert az Úr támogat. Nem saját erőmből, nem egyedül, csak Vele. De meg fogok állni. És célba érek. Az Ő dicsőségébe. Dicsőség Uramnak!